Az energiatároló rendszer olyan technológiai rendszer, amely az energiát (főleg elektromos energiát) egy közegen vagy eszközön keresztül tárolja, és szükség esetén meghatározott formában bocsátja ki. Alapvető feladata, hogy megoldja az energiakínálat és -kereslet közötti időben és térben való eltérést.
Egyszerűen fogalmazva, az energiatároló rendszer olyan, mint egy "nagy energiabank", többlet esetén tárolja az áramot, hiány esetén pedig kisüti, így olyan funkciókat ér el, mint a csúcsborotválás és a völgyek feltöltése, az új energiaforrások kibocsátásának simítása és a hálózat stabilitásának javítása. Széles körben használják az energiatermelési oldalon, a hálózati oldalon és a felhasználói oldalon, támogatva a megújuló energiaforrások, például a szélenergia és a fotovoltaikus energia nagymértékű-integrációját.
Az energiatárolás különböző formái alapján az energiatároló rendszerek főként a következő kategóriákba sorolhatók:
- Mechanikus energiatárolás: például szivattyús hidrotároló, sűrített levegős energiatárolás és lendkerekes energiatárolás
- Elektrokémiai energiatárolás: például lítium{0}}ionos akkumulátorok, nátrium-ionos akkumulátorok és áramlási akkumulátorok
- Hőenergia-tárolás: például az érzékelhető hő- és a látens hőenergia-tárolás
- Elektromágneses energiatárolás: például szuperkondenzátorok és szupravezető energiatárolók
- Kémiai energiatárolás: például a hidrogénenergia tárolása Jelenleg a lítium-vas-foszfát akkumulátorok által képviselt elektrokémiai energiatárolás fejlődik a leggyorsabban, az új energiatároló rendszerek teljes beépített kapacitásának több mint 90%-át teszi ki, és ez a jelenlegi fő technológiai irány.
