A megszakító működési elve az, hogy túlterhelés vagy rövidzárlat esetén automatikusan lekapcsolja az áramot, ezáltal védi a vezetéket és a berendezést. Ez belső termikus és mágneses kioldó mechanizmusokkal érhető el.
Túlterhelés elleni védelem (termikus kioldás): Ha az áram hosszabb ideig meghaladja a névleges értéket, a bimetál szalag felmelegszik és meghajlik, megnyomva a kioldó mechanizmust a kapcsoló kioldásához. A cselekvési idő fordítottan arányos az áram nagyságával (minél nagyobb az áram, annál gyorsabb a cselekvés).
Rövidzárlat elleni védelem (mágneses kioldás): Rövidzárlat esetén az áram azonnal megugrik. Az elektromágneses tekercs erős mágneses teret hoz létre, gyorsan magához vonzza az armatúrát, és hatással van a kioldó mechanizmusra, hogy ezredmásodperces{1}}szintű kioldást érjen el.
Ív oltórendszer: Amikor egy megszakító megszakítja a nagy áramerősséget, elektromos ív keletkezik. Az ív{1}}oltó rács megnyújtja, lehűti és kioltja az ívet, megakadályozva az érintkezés kiégését.
Szivárgási áramvédelem (pl. RCD funkcióval): A Kirchhoff-féle áramtörvény alapján érzékeli, hogy a feszültség alatt álló vezetékben és a nulla vezetékben kiegyensúlyozott-e az áram. Ha szivárgó áram lép fel (például áramütés miatt), és a maradékáram túllép egy küszöbértéket (általában 30 mA), a kioldóegység működésbe lép, hogy gyorsan lekapcsolja az áramellátást.
A modern megszakítók elektronikus vezérlőegységet is beépíthetnek a pontosabb védelmi és távfelügyeleti funkciók érdekében.
